Ennek a műnek a különlegessége abban rejlik, hogy olvasása nem korlátozódik az egység filozófiai értelmezésére, hanem tanulmányozása során az olvasóban a felszabaduláshoz, a magasabb tudatállapotokhoz, valamint az ezekre vonatkozó megértéshez kapcsolódó tapasztalatok jelennek meg. S ez teszi ezt a művet egyedivé. Ez a mű egy tapasztalati leírás és összegzés, ami mesés, elbeszélő formában lett megírva. Nem (csupán) filozófiai értelmezése a felszabadulásnak, a megvilágosodásnak. A könyv tanulmányozója (amennyiben a bevezetőben ajánlottak szerint könnyedén, meseként olvassa a történeteket) közvetlen tapasztalást szerezhet Bölcsek által élt Egyetemes Valóságról. Kihangsúlyozandó, hogy a tapasztalat az nem képzelgés vagy álmodozás. És legyünk őszinték a szívünk mélyén mindig tudjuk, hogy mi a különbség. A mű, melyről szó van, a védikus irodalom egyik fontos alkotásának, a Rámájanának a része. E dialógus az egykori világuralkodó, Ráma és mestere, Brahmarishi Vaszistha között valamikor nagyon régen valóban lezajlott. A párbeszédben Vaszistha az emberi tudatosság fejlődésének különböző szintjeit tárja fel tanítványa előtt, s bemutatja a fejlődést segítő tudattechnikákat is, melyek alkalmazásával az egyéni tudatosság eléri a felszabadulást, s a létezés minden egyes részét átható egyetemes intelligencia vagy értelem felismerése után végül megéli a létezés sokféleségét átható egység állapotát, mely önmagában Teljes. E Teljesség, vagy Brahmantudat adja az Upanisádok és a Védanta tanítás lényegi magját. Minden valószínűség szerint ez a beszélgetés volt az első, melyben a végső igazságot ilyen tisztán és minden lehetséges irányból megvizsgálva bemutatták.